Hogyan kezdõdött
(Lézer-történet)

A fény az ember legfontosabb eszköze az információgyûjtés, a kapcsolattartás és a környezettel való kontaktus terén.

A fény már korán elkezdte szolgálni az ember alkotó tevékenységét.. Többezer évig az alkotás lehetõségei nagyon körülhatárolhatóak voltak, mert csak két lehetséges fényforrás állt az ember rendelkezésére, a tûz és a Nap. Ezeket a fényforrásokat csak arra tudták használni, hogy megvilágítsanak tárgyakat vagy árnyékokat hozzanak létre. Elvben ez nem is változott meg addig, míg fel nem találták az elektromos fényt. Csak az elektromosság hozott létre olyan fényforrást, ahol az ember határozza meg a fényességet, a formát és a színt.

Ez a világítás már nemcsak egyszerûen arra használható, Hogy megvilágítson valamit, hanem nagyobb szabadságot ad, hogy felhasználjuk a fényt, mint a tervezés , alkotás tárgyát.

Az ember a legkoraibb idõktõl kezdve felhasználta a fényt. Fizikai természetét mégis rendkívül késõn ismerte föl.

A XVII. század végén vetette papírra Isaac Newton a fény alapvetõ a fény alapvetõ fizikai természetével kapcsolatos téziseit. Még 200 év kellett ahhoz  megfeszített tudományos kutatásokkal, hogy eljussunk Albert Einsteinig, akitõl olyan felfedezések származnak, mint a fény hullámtermészetének leírása, az atomi felépítés mechanizmusának felismerése, sõt õ fogalmazta meg azt a teóriát, amely elvezetett a természetben nem létrehozható mesterséges fény létezésének felismeréséhez. Ez 1917-ben történt. Az õ felfedezése volt a gerjesztett fénykibocsátás, amely párhuzamos fénysugarakat hoz létre a legtisztább formában. 1960-ban Maiman fizikusnak sikerült létrehoznia a mesterséges párhuzamos fényt.

Az új fényforrást elnevezték lézernek, amely egy betûszó, a jelenség angol nyelvû leírásának rövidítése.

Lassan már kezd köztudottá válni, hogy mindenre használható ez az új mesterséges fényforrás. Hajszálvékony üvegszálakon keresztül korábban elképzelhetetlen mennyiségû információ továbbítására képes. Mindennapjaink részévé vált a CD és a DVD technika, amely kiváló minõségû képek, hangok, filmek rögzítését és minõségromlás nélküli visszajátszását biztosítja a lézer-technika.

Lehetõvé vált a Föld és a Hold távolságának nagyságrendjében is a fényhullámokkal  történõ pontos mérése, egyszerûbbé vált a földmérõk vagy az építõmérnökök munkája.

Végeznek lézerrel fémmmegmunkálást, mikrosebészeti beavatkozásokat, ékszerek megmunkálását és úgy tûnik nincs messze az a nap, amikor lézerek segítsével létrehozható lesz a szabályozható nukleáris fúzió, az emberisség legjelentõsebb alternatív energiaforrása.

A lézer tette lehetõvé a hologramok létrehozását, az egyetlen valóban háromdimenziós fotótechnikai eljárást, amely számtalan más tudományos felhasználás mellett lehetõvé teszi korábban elképzelhetettlen mennyiségû számízógõpes információ tárolását.

Mindössze egy évtized telt el az elsõ gyakorlatilag használható lézerek megépítése után, amikor a mûvészet is jelentkezett, hogy kivegye részét az újfajta fényforrás felhasználásának lehetõségébõl.

Az 1970-es müncheni Opera Fesztiválra készülve a prágai Josef Svoboda professzor új utakat keresett Mozart Varázsfuvolájának színhezviteléhez. A Siemens vállalat müncheni kutatólaboratóriumában találkozott elõször lézerrel és azonnal rájött a felfedezés fontosságára, a színházi világítástechnikában.

A Siemens segítségéval Svoboda lézer fényekre komponálta meg a Varázsfuvola különbözõ jeleneteit, így sétálhatott Pamina és Taminó anyagtalan tûzön és vízen keresztül , szinte levegõben lebegve a színpadon.

Svoboda alkotása az egész világon közismertté vált, óriási sikert aratott, s így ma a lézer színpad- technikai alkalmazását 1970 július 14-tõl a Varázsfuvola bemutatójától számítjuk.

Talán túlzás azt állítani, hogy új korszak kezdõdött, de azt nyugodtan mondhatjuk, hogy ezen a napon kezdõdött egy új technika térhódítása, amely azóta már a mûvészet minden területén jelentkezett és számtalan mûvésznek adott lehetõséget gyökeresen újfajta megoldások kidolgozására.

<<Vissza a lap tetejére